Martin Blaszko az alkotásról

Az alkotás az egyik legkápráztatóbb mutatvány, aminek valaha is a tanúi lehetünk. Egyfelől lenyűgöző megélni, hogyan jön létre, hogyan alakul a szobor, másfelől mindez más szobrászokra is serkentően, sőt ihletően hat. Ebből a gondolatból kiindulva a Scupture International sorozatot indít a szobrászatnak mint alkotófolyamatnak a bemutatására.



Ha megkérdeznénk egy szobrászt, hogy mi hajtja, mi ösztönzi a munkában, nem biztos, hogy könnyen érthető válaszokat kapnánk. Valószínű, hogy a művész nem tudja pontosan felidézni az ötletek születésének és az ihletettségnek az egyes pillanatait. A múltban, anélkül, hogy kielégítő válaszokat kaptunk volna, a legkülönfélébb és legellentmondásosabb gondolatokat fogalmazták meg erről: kezdve azzal a költők által hangoztatott teóriával, hogy „a művészet kozmikus források reflekciója”, egészen Freud elméletéig, miszerint a művészet „elfojtott ösztönök szublimált kifejeződése”.



Bár meglehet, hogy az alkotás kezdő- vagy végpontja nem tisztán látható, ám a folyamat egyes szakaszait megfigyelve a maga pőre és egyszerű valójában mégis felismerhetjük, hogy milyen dinamikus, milyen sürgető nyugtalanság lakozik mindvégig a művész fejében. Az alábbi fotósorozatban egy alkotás létrejöttének néhány szakasza látható. Ugyan az egész út, amin át a művész eljut a kész alkotásig, nem mutatható be teljességgel, de a fontos állomások – ideértve az azonos témájú korábbi munkákat is – megmutathatók, és sokat elárulnak nekünk. Az első homályos, bizonytalan ötlettől kiindulva felfedezhetünk egy határozott akaratot, ami ösztönzően szab irányt a művésznek.



A mű nem jelentheti csak a befejezett alkotást; sokkal inkább pszichés ritmusok folytonos összjátékának tekinthető. Mással legalábbis nem tudom megmagyarázni azt a bennem állandóan újjáéledő késztetést, hogy rögtön belefogjak egy másik munkába, amint befejeztem egyet. Az ember célja, hogy a pszichéjét minél inkább mozgásba hozza, s úgy vélem, hogy az alkotómunka által nyújtott öröm és elégedettségérzés ezzel a mozgással arányos.

Ha a szobrász utóbb végigtekint az alkotás különböző stációin, felélednek benne a keresés és a rátalálás folyamatában átélt feszültségek. Rám ez is éppen eléggé ösztönzőleg hat, a még rejtettebb forrásokról szóló kérdéseket pedig inkább a filozófusokra hagyom.

(Martin Blaszko "A sculpture is born". Sculpture International, Volumen 3 numero 2/3, Verano 1970. Fordította: dr. Ammann Gyöngyi. A szerző engedélyével közölve.)